Nagyanyó hintaszéke

Veress Miklós: Nagyanyó hintaszéke   —   vers

Élt egyszer egy nagyanyó,
nagykendős és pirinyó.
Bibliát is lapozgatott,
és csak ritkán panaszkodott.
Kérem szépen,
nekem miért nincs hintaszékem?

Mondta a Nap: Nagyanyó,
hidd el neked így a jó.
Mondta a Hold: Nagyanyó,
arcod így is aranyló.
Mondta csillag: Nagyanyó,
mosoly ringat, mint hajó.

Egyszer ez a pirinyó,
de nagykendős nagyanyó
kedvetlen lett és kesergő.
Felelj gyorsan, Kerekerdő:
Melyik fádat adnád nékem,
abból legyen hintaszékem?

Mondja nyárfa: hajlok szélnek,
másra hiába is kérnek.
Zúg a fenyő: égig érek,
nem vagyok jó hintaszéknek.
Szól a tölgyfa, az utolsó:
nem lennék más, csak koporsó.

Lehullt barack és dió,
mosolyog a nagyanyó:
Neked teremni a jó,
nekem ringani a jó.
Ezért lett aztán az ég,
nagyanyóknak hintaszék.